blog
-
Utazás Gran Canaria-ra
Nem régiben varázslatos helyen jártam két angyallal. Íme, néhány kép, bár legszívesebben mindent is lefotóztam volna, annyira más és érdekes minden…
-
blog
-
Egy angyal
Vannak mondatok, amiket a hétköznapokban is használunk az érzéseink kifejezésére, de azt, hogy mi az igazi, mély értelme, mindig nagyon átütő erejű megtapasztalni. Ilyen az, amikor egy hajszálon függ az életed. Akinek volt már olyan autóbalesete, amikor a ripityára tört autóból „ sértetlenül” szállt ki (a lelked sosem maradhat sértetlen egy ilyen esetben, csakis a tested), az tudja mire is gondolok. Amikor összetörik a szíved, akkor biztos lehetsz benne, hogy a teljes szíveddel szerettél, és tutira nem az a tanulság, hogy jó sok lakattal zárd be, hanem az, hogy a szerelem mindent legyőző erő (akár téged is 😉) és a megfelelő társsal az égig szállhattok… Akinek hatalmas szíve van, az…
-
Egy remek workshop képei
A Pannon Fényképészkör Egyesület szervezésében voltunk a Fotósviadal hétvégén. Tényleg nagyon sok tapasztalattal jöttem haza és olyan fotósoktól tanulhattam, mint Bánhalmi Norbert, vagy Koncsol Tünde… Facebook
-
Gyúljon fel a fény a szívekben
Nagyon sokan várjuk a mai éjjelt, nagyon sokféleképp. Van, aki fáradt, van, aki szomorú, vagy épp magányos és lesz olyan is közöttünk, aki nem is érti, mire ez a nagy felhajtás… Mindannyiótoknak azt mondhatom, hogy ez az este éppen megfelelő arra, hogy a szívetekben pislákoló lángocskából, fénycsóvából, vagy tüzijátékból adjatok az ajándékdoboz tetején. Aztán adhatsz az ölelésedben, ott lehet a lábad nyomában és akár a hangod is selymesítheted vele. Add néhány érmével, vagy bankóval. Add annak, aki fontos neked, add annak, akinek csak szeretnéd, vagy aki közel van és elküldheted annak is , aki nagyon, de nagyon távol van, mert ma egy ilyen nap van. Gyúljon fény a szívünkben, hogy…
-
A házasságról
Mindjárt az elején lelövöm a poént: a házasság nem az anyakönyvvezető előtt köttetik… Még csak nem is Isten köt össze valakivel, hanem -láss csodát- Te magad. Képzeld el azt, hogy van benned egy lézeres kereső vagy pointer, ceruza, irányzék, kutyafüle. Ha valakit ezzel „becélzol”, az a piros pötty áthalad bármilyen akadályon kettőtök között, hogy végül ott virítson a mellkasán. Meglehet, hogy így lesztek egy darabig, vagy talán örökre is, egy irányzékkal. Az is lehet, hogy idővel „új cél” felé fordulsz. Esetleg „célponttá” válsz, origóvá, ahonnét és ahová minden indul és érkezik. Na, ez az a mágikus pillanat, mert minden sejted jelzi, hogy a közelben van, nem jár már messze, és…
-
Balaton télen-nyáron…
Sokszor megfordulunk a környéken, nem csupán azért, mert dolgunk van arra, hanem azért is, mert nagyon kedveljük. Nincs két egyforma képem róla…
-
Az önismeret útja olyan, mint…
…a mindennapi erdei séta. Amíg az ismert ösvényeken haladsz körbe-körbe, addig nem ismerhetsz meg új utakat. Nem lépsz ki a komfortzónádból, csak akkor, ha az addig ismeretlen elágazásokra tévedsz. Azt gondolod, hogy jól edzett vagy, hiszen a sétáid nem fárasztanak, nem fáj sehol, és a légzésed is normális… Akkor? A helyzet az, hogy az új utak új próbatételek. Meglehet, hogy az első 50 méteren kifulladsz, vagy másnap lábra sem tudsz állni a fáradtságtól. Esetleg kétségbeesel, hogy ez nem is a te utad… Vagy úgy érzed, eltévedtél, és félsz, nagyon félsz. A biztos az, hogy megvan benned a tájékozódás képessége, működnek az érzékszerveid, van fizikai erőd és hited, hát mi baj…
-
Hogyan legyél ügyes róka?
Történt, hogy a róka egyszer kiénekelte a holló csőréből a sajtot. Azóta jónéhány ravaszdi küldetésének érzi, hogy a tanítsa a rókaság és a kiéneklés mibenlétét. Potom összegért, most, egyedi ajánlatban, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy ékes szóval dicsérést, farokcsóválást, szemérmes pislogást, barokkos körmondatot, matematikát (holtpont, avagy mikor is esik le), s geometriát (röppálya) tanulhass. Ezzel minden adottsághoz hozzájutsz a rókasághoz, sőt, ha most előre és egyben fizetsz, ajándékba sanda pillantást kaphatsz (csak az első 50 jelentkező!). Ne tétovázz, mert lecsúszol a lehetőségről, s maradsz béna sas, oroszlán, vagy cápa, akik még farkat csóválni sem tudnak rendesen…
-
Nincsen apám, se anyám…
„Nincsen apám, se anyám”, s -mivel- „elhull a virág, eliramlik az élet”, „az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent; nem remél.” Úgy bizony. Nincs karácsonyozás, húsvéti locsolkodás. Nincs szülinapozás, nem kell torta, ajándék a kerek évszámokra, mert nekik örökre megállt az idő. Mint a kétszáz éves ingaórán, ami apukám hagyatéka. Ott maradunk abban az egyetlen pillanatban, az utolsó ölelésben, ahogy hálás szemekkel rám néz, mert visszaléptem az ajtóból még egyszer megölelni. Bár tudtam volna, hogy ez az utolsó, öleltem volna ezer évig, hogy ne hagyjon itt minket, hogy ne engedjen el, mert nagyon sok dolgunk lett volna még… Véleményezni kellett volna az épülő…