blog
-
Ma lennél 53…
Még csak 53 lennél. Már biztosan kevesebb lenne a hajad és ez zavarna téged. Én meg nagyon bírnám, ahogy őszül a halántékod. Mégsem válsz házsártos, bogaras, összeférhetetlen vénemberré, ahogy mindig mondtam neked. Ez is valami, nem? Eh, mindegy is, mert ma arról beszélek, hogy mit szerettem benned: Azt, ahogy elköteleződtél és odaadással harcoltál a meggyőződésed mellett. Hogy neked semmi nem volt rangon aluli, mégis; nem ismerek nálad gerincesebb embert. Hogy tekintély áradt belőled, meg erő, és sosem csak beszéltél róla, mert ha megindultál, mások csak loholhattak mögötted. Tudtad, hogy jó vagy és ez a biztosság nekem mindig garancia volt. Nekem te evidencia voltál. Tudod mit? Azt hiszem, azért nem tanultam…
-
Kedves Anti!
Tudod, én személy szerint nem adtam volna egy lyukas garast sem azért, hogy melyikünk hagyja el ezt a világot hamarabb, hiszen tudtam, hogy legalább 100 évig fogsz élni. Velem együtt megdöbbentettél mindenkit, ahogy ez már lenni szokott… Nem is tudom, hogy szedjem össze a „szép” szavakat, mert erre nem voltunk felkészülve. A zabolázatlanságod, ami napirenden volt. Az a szabad, korlátokat nem tűrő kamasz, aki te voltál. Hogy kenyérért indultál el a boltba, de aztán órákig bringáztál valamerre. Hogy lesíeltetted a gyerekeket a fekete pályán (és hogy élvezték!). Egyszer tele lett a kocsid hátsó ülése reggelre hóval, mert elfelejtetted felhúzni az ablakot, és hogy legyen hova ülni, az egész család havat…
-
Messze vagyunk még?
Ma olvastam egy kiváló elmélkedést a Drogriporter oldalán arról, hogy kívülről nézve néha tébolyult rohangászásnak tűnhet az életünk, akár a rovarok kétségbeesett menekülése a sátor ponyváján, és erről eszembe jutott az a vicc, amikor a székely meg a fia gyalogolnak a sínek között Kolozsvárra, de véletlenül ellenkező irányba indulnak el. A gyerek megkérdi reggel nyolckor, hogy „Idesapám, messze vagyunk még?” A székely válaszol, hogy „már nem.” A gyerek újra megszólal délután ötkor, hogy „ugyan, messze vagyunk-e még, Idesapám?” Mire a székely lekapja a kalapját, megvakarja a fejét és kurtán odavakkantja, hogy „most már messze…” Igen, néha valóban céltalanul bolyongunk, és észre sem vesszük, hogy ugyanazokat a köröket járjuk, megrettenünk a…
-
Anya szíve
Minden szülő tudja, hogy a szívében a legnagyobb hely a gyermekeinek van fenntartva. Én múlt vasárnaptól tudom, hogy sok más mellett van ott még egy hely az úgynevezett „micsoda felnőtt lett az én kisbabámból” rekesz is 🙂 Eddigi életem legnagyobb ajándékát kaptam meg egy versbe foglalva. Szerintem anya nem kaphat ennél többet, íme, engedéllyel közzéteszem minden további komment nélkül.
-
Tele edény
Van egy keleti mondás: „Tele edénybe nem lehet tölteni.” Igen. Akkor sem, ha az az edény szenvedéssel, csalódással, fájdalommal van tele. Akkor sem, ha önhitt, másokat nem látó, fölényes és gőgös vagy. Akkor sem, ha feladtad, és azt gondolod, hogy ezt már nem lehet megjavítani. Gyermek életem során nagyon sokan bántottak. Töltötték az edényemet agresszióval, elnyomással, kiabálással, mellőzéssel és én nem tudtam, de színültig voltam. Fogalmam sem volt, hogyan védhetném meg azt a gyermeket; csak néztem a saját mozimat tehetetlenül hosszú éveken át. A titok nyitja a változás: nem nyugodtam bele, hogy az én sorsom a fájdalom és a szenvedés. Nyomába eredtem és kitartóan követtem az érzéseim az elmém a…
-
Úgy formálj
Úgy formálj, olyan tanító legyél, ahogyan a folyó áramlik, ne olyan, mint a szél; …mert a szélnek ellenállunk, a vízzel együtt úszunk. ha ellenállást tapasztalsz, akkor megjelent az egód abban, amit átadtál. Aki kinyitotta a szívét a tanításra, ki fogja szűrni a zajt és csak a tiszta energiát fogja magán átszűrni!
Ezeket is érdemes megnézni
Gyúljon fel a fény a szívekben
Az önismeret útja olyan, mint…
Ma lennél 53…
-
Búcsú
Siettem az első randira, mert nem tudtam, hogy foglak megtalálni annyi ember között ott, a Keleti Pályaudvar mellett, a parkolóban. Te már ott voltál, lezseren támaszkodtál egy lehetetlen zöld Ford oldalához, keresztbe vetett lábakkal, zsebre dugott kezekkel. Kötött pulcsi, bőrkabát, hegymászó bakancs. Hiába voltam még messzebb, ahonnan nem láthattam biztosan, hogy egy Taunusnak dőlsz, -ahogy azt megbeszéltük, Taunus, és NEM Taurus- én rögtön tudtam, hogy Te vagy az. A következő pillanatban felnéztél, egyenesen a szemembe, én azonnal éreztem, hogy mától minden más lesz. Már nem voltam egyedül, ott lépkedtél mellettem a kivilágított rakparton, és én csak beszéltem, beszéltem, be akartam pótolni addigi életem összes évét, amit nélküled töltöttem. Azért udvariasan…
Ezeket is érdemes megnézni
Gyúljon fel a fény a szívekben
Egy remek workshop képei
Hogyan legyél ügyes róka?
-
Utazás Gran Canaria-ra
Nem régiben varázslatos helyen jártam két angyallal. Íme, néhány kép, bár legszívesebben mindent is lefotóztam volna, annyira más és érdekes minden…
-
blog
-
Egy angyal
Vannak mondatok, amiket a hétköznapokban is használunk az érzéseink kifejezésére, de azt, hogy mi az igazi, mély értelme, mindig nagyon átütő erejű megtapasztalni. Ilyen az, amikor egy hajszálon függ az életed. Akinek volt már olyan autóbalesete, amikor a ripityára tört autóból „ sértetlenül” szállt ki (a lelked sosem maradhat sértetlen egy ilyen esetben, csakis a tested), az tudja mire is gondolok. Amikor összetörik a szíved, akkor biztos lehetsz benne, hogy a teljes szíveddel szerettél, és tutira nem az a tanulság, hogy jó sok lakattal zárd be, hanem az, hogy a szerelem mindent legyőző erő (akár téged is 😉) és a megfelelő társsal az égig szállhattok… Akinek hatalmas szíve van, az…
