Tele edény
Van egy keleti mondás: „Tele edénybe nem lehet tölteni.”
Igen. Akkor sem, ha az az edény szenvedéssel, csalódással, fájdalommal van tele. Akkor sem, ha önhitt, másokat nem látó, fölényes és gőgös vagy. Akkor sem, ha feladtad, és azt gondolod, hogy ezt már nem lehet megjavítani.
Gyermek életem során nagyon sokan bántottak. Töltötték az edényemet agresszióval, elnyomással, kiabálással, mellőzéssel és én nem tudtam, de színültig voltam. Fogalmam sem volt, hogyan védhetném meg azt a gyermeket; csak néztem a saját mozimat tehetetlenül hosszú éveken át. A titok nyitja a változás: nem nyugodtam bele, hogy az én sorsom a fájdalom és a szenvedés. Nyomába eredtem és kitartóan követtem az érzéseim az elmém a lelkem erdeiben.
Ma is járom ezeket az erdőket. Néha hazaviszek ezt azt onnan magammal, hogy odaadjam, hogy beletöltsem oda, ahol fér még. Ahol várják.
Hálás vagyok magamnak, hogy képessé váltam helyet adni, és minden nap hálát adok azoknak a csodás, okos, szeretetteljes „tanítóimnak”, akik tiszta forrásukból megkínálnak.
