blog

blog

  • Ma lennél 53…

    Ma lennél 53…

    Még csak 53 lennél. Már biztosan kevesebb lenne a hajad és ez zavarna téged. Én meg nagyon bírnám, ahogy őszül a halántékod. Mégsem válsz házsártos, bogaras, összeférhetetlen vénemberré, ahogy mindig mondtam neked. Ez is valami, nem? Eh, mindegy is, mert ma arról beszélek, hogy mit szerettem benned: Azt, ahogy elköteleződtél és odaadással harcoltál a meggyőződésed…

  • Kedves Anti!

    Kedves Anti!

    Tudod, én személy szerint nem adtam volna egy lyukas garast sem azért, hogy melyikünk hagyja el ezt a világot hamarabb, hiszen tudtam, hogy legalább 100 évig fogsz élni. Velem együtt megdöbbentettél mindenkit, ahogy ez már lenni szokott… Nem is tudom, hogy szedjem össze a „szép” szavakat, mert erre nem voltunk felkészülve. A zabolázatlanságod, ami napirenden…

  • Messze vagyunk még?

    Messze vagyunk még?

    Ma olvastam egy kiváló elmélkedést a Drogriporter oldalán arról, hogy kívülről nézve néha tébolyult rohangászásnak tűnhet az életünk, akár a rovarok kétségbeesett menekülése a sátor ponyváján, és erről eszembe jutott az a vicc, amikor a székely meg a fia gyalogolnak a sínek között Kolozsvárra, de véletlenül ellenkező irányba indulnak el. A gyerek megkérdi reggel nyolckor,…

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük