Az önismeret útja olyan, mint…

…a mindennapi erdei séta. Amíg az ismert ösvényeken haladsz körbe-körbe, addig nem ismerhetsz meg új utakat. Nem lépsz ki a komfortzónádból, csak akkor, ha az addig ismeretlen elágazásokra tévedsz. Azt gondolod, hogy jól edzett vagy, hiszen a sétáid nem fárasztanak, nem fáj sehol, és a légzésed is normális… Akkor?

A helyzet az, hogy az új utak új próbatételek. Meglehet, hogy az első 50 méteren kifulladsz, vagy másnap lábra sem tudsz állni a fáradtságtól. Esetleg kétségbeesel, hogy ez nem is a te utad… Vagy úgy érzed, eltévedtél, és félsz, nagyon félsz.

A biztos az, hogy megvan benned a tájékozódás képessége, működnek az érzékszerveid, van fizikai erőd és hited, hát mi baj lehet? Elfáradsz? Megijedsz? Elbizonytalanodsz? Na és?

Megismersz új utakat, új embereket, erősebb, magabiztosabb és még több tapasztalattal felvértezett leszel! Ezért érdemes új utakon járni, még akkor is, ha mások kárognak, féltenek, megijesztenek, vagy azt mondják, hogy te erre nem vagy képes.